Gondolkoztál már valaha azon, léteznek-e angyalok? Én igen. Sokszor. Elképzeltem, milyen lenne, ha az angyalok itt élnének, köztünk, a Földön. Nincsenek szárnyaik, de nap mint nap csodát tesznek. Olyan csodát, ami nem látványos. Olyan csodát, amit észre sem veszel. Egy apró gyerek kacagása, amely a borús felhők ellenére is fényt hoz a napodba, vagy egy idegen, aki készségesen segít, amikor épp szükséged van rá. Egy szerencse, aminek köszönhetően épp nem figyeltél, s nem léptél le azonnal a zebrára a zöld jelzésnél, így nem ütött el az a száguldozó autó, ami épp áthajtott a piroson. Képzeld el, hogy az angyalok ugyanúgy élnek köztünk, mintha hétköznapi emberek lennének. Képzeld el, hogy a legtöbben nem is tudnak arról, kik ők valójában, s hogy milyen szent erő lakozik bennük, s az angyali énjük alszik. Képzeld el, hogy lassan, egyenként... ébredezni kezdenek. Képzeld el, hogy az egyikük naplót ír. Én már elképzeltem.